Jövőperspektívák az oktatásban? Úgy gondolom nagyon érdekes és aktuális kérdéskör ez. Mikor alakuljon át gyökeresen az oktatás, ha nem a digitális kultúra terjedésének hajnalán? Számomra nagyon érdekes, hogy a formális oktatás a mai napig elég elutasítóan reagál mindenfajta elektronikus tanulásra. Ugyanakkor éppen az a generáció jár most általános, vagy középiskolába, akinek mindennapi életének szerves része az internet és a számítógép. Kielégíti a hagyományos oktatás a tanulók igényeit? Természetesen érthető a fejlődés lassúsága, hiszen a pedagógusok nem tanultak ezekről a technikákról korábban, maguk sem használnak hasonló elektronikus tanulási felületeket. Hogyan várhatnánk el tőlük, hogy egyik napról a másikra átalakuljon szemléletük?
Teljes mértékben egyetértek azokkal a gondolkodókkal, akik azt vallják, hogy éppen ideje az oktatás átalakulásának. Komenczi Bertalan könyvéből megismerkedhetünk Bonk elméletével, mely szerint az oktatás megérett a változásra. Szerinte a fejlődés nem írható le lineárisan, csakis exponenciálisan. 2009-es jóslata mára teljes mértékben beigazolódott: az internet általánossá vált, az eszközök pedig kompaktabbá váltak.
Lehet elég felkészült az oktatás a modern eszközök befogadására? Az iskolákat, a fenntartókat, a tanárokat kell-e felkészíteni ezekre a változásokra? Abban szinte biztos vagyok, hogy a diákok nagy rész fogékony ezekre a változásokra. Nem mondom azt, hogy ne lenne szükség egyéni tanulási utak kialakítására, hiszen sohasem lehet teljesen homogén csoportokat létrehozni. Ugyanakkor felmerül a kérdés: megvalósítható ez a gyakorlatban, a mai financiális és osztálytermi keretek között?
Az elektronikus tanulást körüllengi egyfajta mitikus felhang: sokan gondolnak úgy erre a tanulási formára, mint a jövő nagy lehetőségére, de nem gondolnak bele pl. abba, hogy ők maguk képesek lennének-e kezelni egy modern elektronikus tanulási felületet? Van-e megbízható szélessávú internet hozzáférésük stb. Elgondolkodtató pl.: milyen mintákat lát a mai gyerek a szüleitől? A szülők állandó rohanásban vannak, idő hiányában egyszerre végeznek látszólag egymással kevés kapcsolatban lévő tevékenységeket. Vajon élénkító hatással van ez a fejlődő szervezetre, arra ösztönzi, hogy minél több mindent tanuljon meg, vagy éppen ellenkezőleg, arra orientálja, hogy összezavarodjon?
Hová vezethet a modern tanulási környezetek elterjedése?
Nyíri Kristóf szerint a képies, internetes tanulási környezet mentén a filozofikus, könyv alapú környezetek eltűntek, a virtuális és internetes tanulási környezetben, a fiatal és felnőtt felhasználóként tanul. Egyre jobban átveszi a nyomtatott sajtó szerepét és helyét az interneten elérhető tartalom. Tulajdonképpen legalább olyan mértékű változásnak lehetünk szemtanúi, mint a nyomtatott sajtó megjelenésekor. Abban az időben a társadalomnak alkalmazkodnia kellett a változásokhoz abban az értelemben, hogy annak, aki lépést szeretett volna tartani a társadalom többi tagjával, feltétlen meg kellett tanulni olvasni. Mi lesz az elektronikus média, elektronikus tanulás környezet hatása a mai emberre?
Alapvető változásokat fog hozni McLuhan szerint a tanár-diák viszonyokban, ám ennek hatása nem egyértelműen pozitív. Az elszemélytelenedés úgy gondolom sok mindentől foszthatja meg a kizárólag elektronikus környezetben tanulókat. Mai napi emlékszem általános iskolai irodalom tanáromra. Nem azért, mert rossz emlékek kötődnek hozzá, nem is azért mert kivételezett volna velem, Csupán azért, mert személyisége megragadott, tanítási módszere kiemelkedett a tantestületből. Lehet-e elektronikus tanulási környezetben ilyen emlékeket gyűjteni?
Illich annak híve, hogy teljes autonómia lenne célravezető az oktatásban, az iskola, mint intézmény megszüntetésével párhuzamosan, teljesen felszabadítaná a tanulást térben és időben is. Szerinte, a tanulás legnagyobb része nem az iskolában, hanem azon kívül, szándékolatlanul megy végbe, ezért lehetővé kell tenni ennek megteremtését. Úgy vélem, fontos tanulási folyamatok mennek végbe az iskolán kívül, de nem gondolom, hogy az iskola feleslegessé válna ezek mellett. Kell támogató, vezető személy az informálisan érkezett tudások megértéséhez is, de szerintem a szülők tudása ehhez éppen elegendő.
Nehéz megjósolni a tanítás-tanulás jövőjét. Annyiban biztos vagyok, hogy változások kellenek, de hogy ezek milyen nagyságrendűek legyenek, és mennyire szükséges az, hogy az iskolai élet minden aspektusára kivetítődjenek, nem tudom.
