Nehéz erről a tételről nem részletesen, és nem a szakirodalom pontos tematikájában írni. Komenczi Bertalan Elektronikus tanulási környezetek című kötetében részletesen olvashatunk a humán kognitív architektúrák fejlődéséről. Milyen szakaszokon keresztül valósult meg a fejődés?
A folyamat kezdeti lépése a genetikai átadás volt. Ezen folyamat nélkül a fajok fennmaradása, és környezethez való alkalmazkodása lehetetlen lett volna. Az alkalmazkodás a feltételek megismerése és a viselkedés azokhoz történő fokozatos változtatása. Az idők elteltével folyamatosan egyre nagyobb mennyiségű és valószínűleg jobb minőségű tudáskészlet halmozódott fel. Ennek a fajta tudásnak a jellemzője, hogy a múltra vonatkozik, tulajdonképpen mondhatjuk, hogy retrospektív tudás.
Ez, a genetikai átadással örökíthető tudáskészlet nem volt elég, a fejlődéshez. Szükségessé vált egyéni tapasztalatszerzés, belső reprezentációk kialakítása. Az agy nyitott információs rendszer: a környezet inputjainak hatására programozódik és programozható, egy részük azonban módosítható és felülírható. Honnan szereznek információt az állatok? Elsősorban a környezet aktuális állapota mérvadó esetükben. Emlékképeik csak a velük megtörtént dolgokra vonatkozhatnak, és valószínűleg ezekhez az ismeretekhez sem férhetnek hozzá tetszés szerint. Kommunikációjuk nem jelentős, tulajdonképpen zárt rendszert alkot. Az állati kommunikációnak a csoportműködést szabályozó funkciója van.
Mi is a kognitív habitus tulajdonképpen? „Olyan hatás és lehetőségrendszer, amelybe az ember beleszületik és hatással van rá, amelyen keresztül tanul – és amely egész életén keresztül orientálja és formálja.”( Tomasello-Bourdeau)
Ez a folyamat vezetett az emberi elme kifejődéséhez, mely tulajdonképpen nevezhető folyamatok sorozatának. Az emberi kommunikációs rendszer már alkalmassá vált tudásátadásra. Kulturális evolúcióról beszélünk, mely a társas tanulásra épül. Ennek a fejlődési folyamatnak alapja a kulturális átadás. A kulturális átadás alapvető formái az utánzásos tanulás és a tanítás alapján történő tanulás. Az ember konstrukciós képessége egyedülálló, változatos eszköz és szimbólumvilág létrehozását tette lehetővé, továbbá a valós vagy virtuális együttműködésen alapuló társas találékonyság, a szociogenezis. A kulturális átadással változik és fejlődik a nyelv, a kultúra.
Donald szerint a humán kognitív architektúra kialakulási folyamatának szempontjából három, hierarchikusan egymásra épülő, szintet lehet megkülönbeztetni: ez a mimetiku,s mitikus és teoretikus kultúra. A mimetikus kultúrára még az utánzás jellemző. Beszélhetünk tanítás-tanulásról ebben a kultúrában? Tudásátadás nem zajlik, viszont tanulás, tulajdonképpen informális módon igen: a tapasztaltabban cselekvéseinek leutánzása a hatékonyság feltétele.
A következő lépcső a mitikus kultúra, melyben hatalmas előrelépést jelentett a beszéd megjelenése. Új kognitív műveletek elvégzésére kellett alkalmassá válnia az emberi agynak. Nem csupán a modellezett, testi mozdulatokkal eljátszott történetek megértésére kellett képesnek lenni, hanem a nyelvi szimbólumokkal ábrázolt, tulajdonképpen „virtuális” környezethez.
Harmadik lépcsőnek tekinthető a kognitív architektúrák fejlődésében a teoretikus kultúra. Mi változott? Tulajdonképpen a szimbolikus kommunikáció legújabb formája jelenet meg: már nem csak a nyelvi szimbólumok használatával lehet eseményeket közölni, hanem grafikus elemekkel is. Az írás kialakulása tulajdonképpen az emberi agy memóriájának mentesítését hozta magával, megjelent egy „külső adathordozó”. Új agyi tevékenység vált elengedhetetlenné: a grafikus szimbólumokat értelmezni is kell, nem csak megalkotni. Az írás-olvasás tudománya hatalmas fejlődést idézett elő. Megváltozott a tér és időérzékelés, hiszen ahhoz, hogy emberek beszélgethessenek egymással, egy térben és időben kellett tartózkodniuk, az írás-olvasás képessége kiterjesztette ezeket a határokat.
Milyen hatása volt az írásbeliségnek az emberi agy szerkezetére? Az írásbeliségnek az emberi gondolkodásra gyakorolt hatását számos kutató elemezte. Közülük a legismertebb a Torontói Iskolához tartozó társadalomtudósok, például Marshall McLuhan.
Ong írta: „ A gondolkodásnak és kifejezésnek számos olyan vonása, amelyet magától értetődőnek véltünk az irodalomban, a filozófiában és a tudományban, sőt az írástudók szóbeli diskurzusában is, nem közvetlenül veleszületett sajátossága az emberi létezésnek, mint olyannak, hanem azon lehetőségek következtében jött létre, amelyeket az emberi tudat számára az írás technológiája tett elérhetővé.”
A könyvnyomtatás elterjedésével a korábban említett külső adathordozók elterjedése tömegessé vált. Kevés ember tud szólni tömegekhez az írott köteteken keresztül. A műveltség fogalma elválaszthatatlan az olvasástól, hiszen egy jól működő, értékorientált társadalom elképzelhetetlen, hogy az olvasás képességét ne gyakorolja. A szó elszáll, az írás megmarad – „Verba volant, scripta manent”.
Hová vezethet a hálózatos gondolkodás? A számítógépek megjelenése mentesítette az emberi agyat az algoritmizálás művelete alól, ugyanakkor az eszközhasználat elsajátítása sokkal inkább átformálta az agyi tevékenységeket. Kibővülnek az információszerzésre használatos eszközök.
Átváltoztathatják-e az emberek reprezentációs rendszereket az információs technológiák? Lehetnek-e hasonló hatásai, mint az írásbeliség megjelenésének? Szakemberek szerint a digitális média megjelenése annyiban nem jelent újat, mint a korábbi átmenetek, így olyannyira jelentős átalakulás nem várható.
