A megfigyelés a XXI. századi ember mindennapjainak része. A térfigyelő kamerák, a mobiltelefonokban lévő rádió adó-vevő készülékek természetesek. Sokaknak megnyugtató érzés, hogy folyamatosan tudja a környezetük merre járnak.
Ugyanakkor a folyamatos megfigyelésnek van más oldala is. Azzal, hogy folyamatosan be van kapcsolva adott esetben a mobiltelefonunk, telefonhívásainkat, bankkártya forgalmunkat is nyomon tudják követni. Életünk lekövethető, és nem is kell találkoznunk járókelőkkel ahhoz, hogy tudják merre járunk éppen.
Talyigás Judit könyvében ezeknek az információgyűjtéseknek többféle módjáról is olvashatunk. A telefonunkról történő információlekérdezéstől a bankszámlánkról gyűjtött információkig, de vannak olyan formák is, melyeket saját akaratunkból hozunk létre, mint pl.: a közösségi oldalakon létrehozott személyes profilok. Nem kell feltétlen azt gondolni, hogy minden rólunk kiszivárgott információ illegális kezekbe jut, fontos megvizsgálni azt: ki hogyan használja fel a rólunk kiderített információkat. (pl. azt, hogy tegnap vettem egy pár új cipőt) Vajon melyek az értékes információk ezeknek az adatgyűjtő szerveknek? Érdekli őket az, milyen gyakran vásárolok élelmiszert és milyen hipermarketben, vagy jobban érdekli őket az, hogy telefonos kapcsolatot ápolok-e külföldiekkel stb. Nem tudom. Úgy gondolom ezeknek az információknak csupán reklám célokra lehet haszna, nem gondolnám, hogy attól, mert adott esetben telefonos kapcsolatot tartok egy közel-keleti ismerőssel, már rögtön terrorista cselekedetek lennének tőlem elvárhatóak.
Talyigás Judit is különbséget tesz a megfigyelések között, azok céljai alapján. Korábban sem volt ismeretlen az információgyűjtés, a történelemben számos esetben előfordult, hogy politikai célokkal végeztek adatgyűjtéseket. Sok esetben ezek a gyűjtések is kiterjedtek a mindennapi élet aspektusaira, a napi tevékenységekre.
A mai embernek megmaradt még a privát szférája? Az egyre fejlődő technikai lehetőségek és a magánszféra védelme mennyiben lehetnek egymás segítői, vagy éppen meghiúsítói? Lehetőséget teremtenek otthonunk állandó megfigyeléséhez, de ugyanakkor életünk minden apró részletét megoszthatjuk a Facebookon, mellyel saját magunknak nehezítjük meg a magánszféránk megvédését.
A megfigyelési lehetőségek határtalanok. Ma már sokan tájékozódnak Facebook profilunk alapján személyiségünkről, anélkül, hogy személyesen találkoztunk volna. Anélkül döntheti el valaki, hogy szeretne-e megismerni minket, hogy egy szót is beszélgettünk volna. A profilunkba feltöltött képek, az általunk látogatott rendezvények olyakor többet árulnak el rólunk, mintha fél órára találkoztunk volna az illetővel.
A digitális eszközök felhasználása, profiljaink okos kezelésével megvédhetjük magánszféránkat, vagy legalább saját magunkról nem fogunk olyan adatokat közölni, melyekről nem is gondolnánk, hogy mások számára értékes információk lehetnek.
