Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek című könyve alapján.
A tanítás-tanulás a kulturális evolúció rendszerében című fejezetben a szerző az emberi információ átadás és kulturális fejlődés szakaszait tekinti át. A szerző a kulturális evolúció fogalmát vezeti be, melyet a legmélyebbre: az emberi és állati mentális képességek összehasonlításáig vezet le.
A tanulás mind az állatok, mind az emberek életének elengedhetetlen feltétele, e nélkül nem jött volna létre fejlődés, nem maradtak volna fenn a fajok stb. A tanulásra belső késztetés vezet minden élőlényt. Úgy gondolom, manapság igen sok külső tényező erősíti meg, vagy idézi elő a tanulásra irányuló belső motivációt. Ma is minden esetben belső késztetés szükséges a sikeres és hatékony tanuláshoz, de legtöbbször gazdasági, vagy presztízs oka lehet ennek.
Ma is folyamatosan alkalmazkodnunk kell a változó és fejődő környezethez. Elődeink számára a változó környezeti feltételeket mondjuk egy szomszédos új törzs megjelenése képezte az élőhelyükön, a XXI. század emberének ez a változó környezet a globalizálódó világ és a technológia kiterjedése, a folyamatosan megjelenő eszközök. Evolúciós tanulás ez ma is? Tulajdonképp igen, mert Komenczi fogalomhasználata alapján ez a fajta tanulás is folyamatos információ feldolgozás, adaptív tanulás. Az egyén tanulásán keresztül valósul meg. Az elsajátított információ feldolgozása által indul el a modellképző tevékenység, mely viselkedésünket is idomítja a környezeti feltételek szerint. Komenczi a folyamat leírásához a genom fogalmát vezeti be, mely a generációkon átívelő, öröklött tudást tárolja. Agyunk a mindennapi problémákkal foglalkozik, az éppen aktuális információkat igyekszik feldolgozni. A genom zárt rendszer. Minden élőlény túlélésének és fejlődésének alapja a genomban tárolt információ milyensége és mennyisége. A hatékony alkalmazkodáshoz gyors információfeldolgozás kell. Az állati és emberi agy is képes a gyors feldolgozásra és a már esetlegesen rögzül információk felülírására. Az emberek nem csak saját emlékeiket képesek megőrizni, ellentétében az állatokkal, hanem a környezetükben élőkét is. Nem csak magunknak tanulunk persze, az előrehaladáshoz szükséges segíteni a nálunk tapasztalatlanabbakat az információk és a tudás átadásával.
Az epizodikus kultúra felfogás lényege az információk, a személyes tapasztalások átadása. A tudás átadása hálózatos jelleget öltött, így a generációkon belül mindenki képes hasznos információt szolgáltatni a másiknak, kölcsönösségi alapon. Nem csak a tudatosan átadott információkkal segítik a generációk egyedei egymást, hanem a génekben tárolt alapvető információkkal is, melyek vérmérsékletünkben, hozzáállásunkban is megnyilvánulhatnak.
Van különbség a szorosan kötőt és a távolabbi emberektől származó információ között? A szorosabban kötődő, velünk együtt élő családtagok hatása elengedhetetlen. A szociogenezis fogalma éppen ezt a hatást fejti ki: együttműködés alapon történik a tudás átadása. Az együtt létrehozott termék hordozza magában az információkat.
Komenczi Bertalan bevezeti a kognitív habitus fogalmát, melynek formái: a mimetikus, a teoretikus és a mitikus kultúra. Tekintsük végig mi a különbség ezek között! Alapvetően az emberi fejlődéstörténet követhető végig ezek áttekintésével. Az első, talán leginkább egyszerű kultúra a mimetikus kultúra. Az fogalom Donaldtól származik, az elnevezés pedig az utánzás (mímelés) szóból eredeztethető. Mi a lényege? Egészen az ősemberek világához kell visszatérni a kultúra kifejtéséhez. A homo sapiens volt az első, aki már képes volt a mimetikus kultúra átadására. Miért? Elménk fejlődött a változó környezet hatására, és egyre inkább függetlenedett a gondolkodás a külvilágtól. Megjelent az igény a kommunikációra – lehetővé vált a gondolatok átadása és a kultúra továbbítása. Ennek a kultúrának a maradandó hatása az lett, hogy a közös tudás képes volt rögzülni a genomban. A következő állomás a fejlődésben a mitikus kultúra, ennek megjelenéséhez már elengedhetetlen volt a leghatékonyabb kommunikációs rendszer, a beszéd megjelenése. Nagyon fontos mérföldkő ez, hiszen kialakul a szimbólumhasználat, megteremtődik az alapja az információk lehető legpontosabb átadásának. Alapjaiban formálta át a beszéd a tanítás-tanulási folyamatot. Így ennek a kultúrának a maradandó hatása a beszéd és az információáramlás gyorsasága. Következő állomásként a teoretikus kultúra jelent meg, melyben már a vizuális ábrázolás is helyet kap. A belső vizuális képek mindenki más számára láthatóvá váltak. Jelrendszerek kidolgozása vált elengedhetetlenné a hatékonyabb, magas szintű analitikus gondolkodáshoz. Az írásbeliség megjelenéséhez vezetett. Az írás-olvasás a tudásátadás legalapvetőbb formája, melyek nagyban változtatták meg a gondolkodást is. Formális oktatási keretek kialakulása köthető az írás-olvasás megjelenéséhez. A tudásanyag mennyisége kibővült, már nem korlátozódik kizárólag a megjegyezhető információkra. Úgy gondolom már itt meg kellett jelennie az információk bizonyos szintű szűrésének, hiszen legalább akkora változást jelentett ez a kor embere számára, mint manapság az internet megjelenése. Új kognitív képességek megjelenésére volt szükség. Természetesen az elektronikus tanulási környezet elterjedése nagyobb volumenű változás, hiszen sem idő, sem térbeli korlátok nincsenek ebben az esetben. önszabályozó, önirányító működésmódra kell átállnia agyunknak.
A mai ember McLuhan fogalma alapján globális falvakban él. Itt szabad a véleménynyilvánítás, megvan a közösség kiválasztásának lehetősége is. Szabadságot jelent a tanulási módszer és környezet megválasztásában is: ma már elérhetőek on-line oktatási központok és konnektivista csoportok. A tanuló önszabályozásának része az információk mennyiségének megválasztása, a tanulás idejének és módjának meghatározása. Eljutottunk tehát a genomban rögzült egyénileg megtapasztalt információktól a nemzetiségen, földrajzi távolságokon átívelő közösségi tudatig. A fejlődés korántsem ért véget, és véleményem szerint egyre csak gyorsul.
